A MESTER (Jelölés: Bak, Szaturnusz)
Összegzés: törvényszerűség, felelősség, sors, öregember, halál, a részvétlen tanító
A kártya értelmezése
A kártya által szimbolikusan megjelenített szerepszemélyiség az objektivitás törvényeit, és az emberi lélekben megnyilvánuló szabályszerűségeket képviseli. Ez azonban azt jelenti, hogy a szubjektív kívánságokon és érzéseken túl létezik egy további réteg, amellyel az embernek előbb vagy utóbb meg kell békülnie. Ez a szerepszemélyiség általában – az emberek számára először átláthatatlan módon – a „sors kezeként” lép fel. Sorscsapásokként, amelyek az embert megrázzák. A követelmény, amelyet támaszt, mindig ugyanúgy hangzik: „Ember, vállald magadra a felelősséget azért, amit teszel és azért, ami történik veled!”Az ember azonban – szimbolikus értelemben – még gyermek: játszani szeretne, és semmilyen felelősséget nem akar magára vállalni. Életének hosszabb szakaszain át ez egészen jól is működik. De egyszer felemeli a mutatóujját ez a csontos alak, és azt mondja: „Nem teheted azt, amihez kedved van! Létezik egy magasabb rend, amelyhez alkalmazkodnod kell.” Most pedig az ember – a gyermek – bajban van. A világ kegyetlen, hideg és keményszívű hozzá. Ezt a szerepszemélyiséget olyan igazságtalannak látjuk, mint gyermekkorunk legszigorúbb tanárát. Igen, ő hideg és szigorú tanítómester, aki fel akarja hívni a figyelmemet a törvény betűire: „Írva vagyon azonban, hogy…”, mondja. Törvényeit nem szabad összetéveszteni a társadalmi értelemben vett morállal (bár azok gyakran hasonlóaknak tűnnek), mert ezek mindenki számára rendelkezésre állnak. Ezek személyre szabott törvények, amelyek csak rám vonatkoznak, csak rám alkalmazhatóak. Így azután az a különös nehézség is jelentkezik, hogy magamnak kell őket kitalálnom. Gyakran azt hisszük, hogy mások erőszakolják ránk ezeket, és hogy igazságtalanul bánnak velünk. De a Mester sohasem igazságtalan (vagy kegyetlen), csak nem hallgat siránkozásunkra, amikor meg kell tanulnunk valamit (vagy amikor felelősséget kell vállalnunk valamiért).
Különösen két dogot tartogat számunkra, amelyek miatt gyakran esünk kétségbe, és amelyek mélységét meg akarja nekünk tanítani: ez az idő és a halál. Vagyis, tanításait hosszú folyamatnak kell tekintenünk, és aki saját mulandóságának témáját még nem értette meg, az nem fog vele gyorsan egyezségre jutni. Ha valaki saját halálára barátként tekint, az maradéktalanul magára vállalta a felelősséget (még saját halálát illetően is). Csak az ő számára jelent a Mester barátot és szövetségest. A többieknek azonban reménytelen rémületet okozhat a halál gondolatával. Ha ennek a szerepszemélyiségnek „igent” mondunk, az azt jelenti, hogy sorsunk elé állunk, és azt mondjuk: „Hozzám tartozol!”
A kártya értelmezése
Hideg, áttetszően tiszta hegyvidéken ül egy öregember. Felemeli mutatóujját, és másik kezével a régi törvénykönyv soraira mutat. Mintha azt akarná mondani: „Figyelj, és ismerd el saját törvényeidet. Enélkül nem juthatsz tovább.” Mögötte egy kapu, egy koronával elzárva. Ez az objektivitáshoz vezető kapu, amelynek ő őrzi a küszöbét. A kapu mögött az ember egy egészen más ország királya lehet, mint ahogyan azt AZ EGO kártyája hirdeti. De először a halált (koponya) és az időt (homokóra) meg kell értenie. Az öregember kemény és szigorú, bát arcán részvétet láthatunk, és az annak szól, aki még nem akarja vállalni
A MESTER (Jelölés: Bak, Szaturnusz)
Összegzés: törvényszerűség, felelősség, sors, öregember, halál, a részvétlen tanító
A kártya értelmezése
A kártya által szimbolikusan megjelenített szerepszemélyiség az objektivitás törvényeit, és az emberi lélekben megnyilvánuló szabályszerűségeket képviseli. Ez azonban azt jelenti, hogy a szubjektív kívánságokon és érzéseken túl létezik egy további réteg, amellyel az embernek előbb vagy utóbb meg kell békülnie. Ez a szerepszemélyiség általában – az emberek számára először átláthatatlan módon – a „sors kezeként” lép fel. Sorscsapásokként, amelyek az embert megrázzák. A követelmény, amelyet támaszt, mindig ugyanúgy hangzik: „Ember, vállald magadra a felelősséget azért, amit teszel és azért, ami történik veled!”Az ember azonban – szimbolikus értelemben – még gyermek: játszani szeretn
A MESTER (Jelölés: Bak, Szaturnusz)
Összegzés: törvényszerűség, felelősség, sors, öregember, halál, a részvétlen tanító
A kártya értelmezése
A kártya által szimbolikusan megjelenített szerepszemélyiség az objektivitás törvényeit, és az emberi lélekben megnyilvánuló szabályszerűségeket képviseli. Ez azonban azt jelenti, hogy a szubjektív kívánságokon és érzéseken túl létezik egy további réteg, amellyel az embernek előbb vagy utóbb meg kell békülnie. Ez a szerepszemélyiség általában – az emberek számára először átláthatatlan módon – a „sors kezeként” lép fel. Sorscsapásokként, amelyek az embert megrázzák. A követelmény, amelyet támaszt, mindig ugyanúgy hangzik: „Ember, vállald magadra a felelősséget azért, amit teszel és azért, ami történik veled!”Az ember azonban – szimbolikus értelemben – még gyermek: játszani szeretne, és semmilyen felelősséget nem akar magára vállalni. Életének hosszabb szakaszain át ez egészen jól is működik. De egyszer felemeli a mutatóujját ez a csontos alak, és azt mondja: „Nem teheted azt, amihez kedved van! Létezik egy magasabb rend, amelyhez alkalmazkodnod kell.” Most pedig az ember – a gyermek – bajban van. A világ kegyetlen, hideg és keményszívű hozzá. Ezt a szerepszemélyiséget olyan igazságtalannak látjuk, mint gyermekkorunk legszigorúbb tanárát. Igen, ő hideg és szigorú tanítómester, aki fel akarja hívni a figyelmemet a törvény betűire: „Írva vagyon azonban, hogy…”, mondja. Törvényeit nem szabad összetéveszteni a társadalmi értelemben vett morállal (bár azok gyakran hasonlóaknak tűnnek), mert ezek mindenki számára rendelkezésre állnak. Ezek személyre szabott törvények, amelyek csak rám vonatkoznak, csak rám alkalmazhatóak. Így azután az a különös nehézség is jelentkezik, hogy magamnak kell őket kitalálnom. Gyakran azt hisszük, hogy mások erőszakolják ránk ezeket, és hogy igazságtalanul bánnak velünk. De a Mester sohasem igazságtalan (vagy kegyetlen), csak nem hallgat siránkozásunkra, amikor meg kell tanulnunk valamit (vagy amikor felelősséget kell vállalnunk valamiért).
Különösen két dogot tartogat számunkra, amelyek miatt gyakran esünk kétségbe, és amelyek mélységét meg akarja nekünk tanítani: ez az idő és a halál. Vagyis, tanításait hosszú folyamatnak kell tekintenünk, és aki saját mulandóságának témáját még nem értette meg, az nem fog vele gyorsan egyezségre jutni. Ha valaki saját halálára barátként tekint, az maradéktalanul magára vállalta a felelősséget (még saját halálát illetően is). Csak az ő számára jelent a Mester barátot és szövetségest. A többieknek azonban reménytelen rémületet okozhat a halál gondolatával. Ha ennek a szerepszemélyiségnek „igent” mondunk, az azt jelenti, hogy sorsunk elé állunk, és azt mondjuk: „Hozzám tartozol!”
A kártya értelmezése
Hideg, áttetszően tiszta hegyvidéken ül egy öregember. Felemeli mutatóujját, és másik kezével a régi törvénykönyv soraira mutat. Mintha azt akarná mondani: „Figyelj, és ismerd el saját törvényeidet. Enélkül nem juthatsz tovább.” Mögötte egy kapu, egy koronával elzárva. Ez az objektivitáshoz vezető kapu, amelynek ő őrzi a küszöbét. A kapu mögött az ember egy egészen más ország királya lehet, mint ahogyan azt AZ EGO kártyája hirdeti. De először a halált (koponya) és az időt (homokóra) meg kell értenie. A
A MESTER (Jelölés: Bak, Szaturnusz)
Összegzés: törvényszerűség, felelősség, sors, öregember, halál, a részvétlen tanító
A kártya értelmezése
A kártya által szimbolikusan megjelenített szerepszemélyiség az objektivitás törvényeit, és az emberi lélekben megnyilvánuló szabályszerűségeket képviseli. Ez azonban azt jelenti, hogy a szubjektív kívánságokon és érzéseken túl létezik egy további réteg, amellyel az embernek előbb vagy utóbb meg kell békülnie. Ez a szerepszemélyiség általában – az emberek számára először átláthatatlan módon – a „sors kezeként” lép fel. Sorscsapásokként, amelyek az embert megrázzák. A követelmény, amelyet támaszt, mindig ugyanúgy hangzik: „Ember, vállald magadra a felelősséget azért, amit teszel és azért, ami történik veled!”Az ember azonban – szimbolikus értelemben – még gyermek: játszani szeretne, és semmilyen felelősséget nem akar magára vállalni. Életének hosszabb szakaszain át ez egészen jól is működik. De egyszer felemeli a mutatóujját ez a csontos alak, és azt mondja: „Nem teheted azt, amihez kedved van! Létezik egy magasabb rend, amelyhez alkalmazkodnod kell.” Most pedig az ember – a gyermek – bajban van. A világ kegyetlen, hideg és keményszívű hozzá. Ezt a szerepszemélyiséget olyan igazságtalannak látjuk, mint gyermekkorunk legszigorúbb tanárát. Igen, ő hideg és szigorú tanítómester, aki fel akarja hívni a figyelmemet a törvény betűire: „Írva vagyon azonban, hogy…”, mondja. Törvényeit nem szabad összetéveszteni a társadalmi értelemben vett morállal (bár azok gyakran hasonlóaknak tűnnek), mert ezek mindenki számára rendelkezésre állnak. Ezek személyre szabott törvények, amelyek csak rám vonatkoznak, csak rám alkalmazhatóak. Így azután az a különös nehézség is jelentkezik, hogy magamnak kell őket kitalálnom. Gyakran azt hisszük, hogy mások erőszakolják ránk ezeket, és hogy igazságtalanul bánnak velünk. De a Mester sohasem igazságtalan (vagy kegyetlen), csak nem hallgat siránkozásunkra, amikor meg kell tanulnunk valamit (vagy amikor felelősséget kell vállalnunk valamiért).
Különösen két dogot tartogat számunkra, amelyek miatt gyakran esünk kétségbe, és amelyek mélységét meg akarja nekünk tanítani: ez az idő és a halál. Vagyis, tanításait hosszú folyamatnak kell tekintenünk, és aki saját mulandóságának témáját még nem értette meg, az nem fog vele gyorsan egyezségre jutni. Ha valaki saját halálára barátként tekint, az maradéktalanul magára vállalta a felelősséget (még saját halálát illetően is). Csak az ő számára jelent a Mester barátot és szövetségest. A többieknek azonban reménytelen rémületet okozhat a halál gondolatával. Ha ennek a szerepszemélyiségnek „igent” mondunk, az azt jelenti, hogy sorsunk elé állunk, és azt mondjuk: „Hozzám tartozol!”
A kártya értelmezése
Hideg, áttetszően tiszta hegyvidéken ül egy öregember. Felemeli mutatóujját, és másik kezével a régi törvénykönyv soraira mutat. Mintha azt akarná mondani: „Figyelj, és ismerd el saját törvényeidet. Enélkül nem juthatsz tovább.” Mögötte egy kapu, egy koronával elzárva. Ez az objektivitáshoz vezető kapu, amelynek ő őrzi a küszöbét. A kapu mögött az ember egy egészen más ország királya lehet, mint ahogyan azt AZ EGO kártyája hirdeti. De először a halált (koponya) és az időt (homokóra) meg kell értenie. Az
A MESTER (Jelölés: Bak, Szaturnusz)
Összegzés: törvényszerűség, felelősség, sors, öregember, halál, a részvétlen tanító
A kártya értelmezése
A kártya által szimbolikusan megjelenített szerepszemélyiség az objektivitás törvényeit, és az emberi lélekben megnyilvánuló szabályszerűségeket képviseli. Ez azonban azt jelenti, hogy a szubjektív kívánságokon és érzéseken túl létezik egy további réteg, amellyel az embernek előbb vagy utóbb meg kell békülnie. Ez a szerepszemélyiség általában – az emberek számára először átláthatatlan módon – a „sors kezeként” lép fel. Sorscsapásokként, amelyek az embert megrázzák. A követelmény, amelyet támaszt, mindig ugyanúgy hangzik: „Ember, vállald magadra a felelősséget azért, amit teszel és azért, ami történik veled!”Az ember azonban – szimbolikus értelemben – még gyermek: játszani szeretne, és semmilyen felelősséget nem akar magára vállalni. Életének hosszabb szakaszain át ez egészen jól is működik. De egyszer felemeli a mutatóujját ez a csontos alak, és azt mondja: „Nem teheted azt, amihez kedved van! Létezik egy magasabb rend, amelyhez alkalmazkodnod kell.” Most pedig az ember – a gyermek – bajban van. A világ kegyetlen, hideg és keményszívű hozzá. Ezt a szerepszemélyiséget olyan igazságtalannak látjuk, mint gyermekkorunk legszigorúbb tanárát. Igen, ő hideg és szigorú tanítómester, aki fel akarja hívni a figyelmemet a törvény betűire: „Írva vagyon azonban, hogy…”, mondja. Törvényeit nem szabad összetéveszteni a társadalmi értelemben vett morállal (bár azok gyakran hasonlóaknak tűnnek), mert ezek mindenki számára rendelkezésre állnak. Ezek személyre szabott törvények, amelyek csak rám vonatkoznak, csak rám alkalmazhatóak. Így azután az a különös nehézség is jelentkezik, hogy magamnak kell őket kitalálnom. Gyakran azt hisszük, hogy mások erőszakolják ránk ezeket, és hogy igazságtalanul bánnak velünk. De a Mester sohasem igazságtalan (vagy kegyetlen), csak nem hallgat siránkozásunkra, amikor meg kell tanulnunk valamit (vagy amikor felelősséget kell vállalnunk valamiért).
Különösen két dogot tartogat számunkra, amelyek miatt gyakran esünk kétségbe, és amelyek mélységét meg akarja nekünk tanítani: ez az idő és a halál. Vagyis, tanításait hosszú folyamatnak kell tekintenünk, és aki saját mulandóságának témáját még nem értette meg, az nem fog vele gyorsan egyezségre jutni. Ha valaki saját halálára barátként tekint, az maradéktalanul magára vállalta a felelősséget (még saját halálát illetően is). Csak az ő számára jelent a Mester barátot és szövetségest. A többieknek azonban reménytelen rémületet okozhat a halál gondolatával. Ha ennek a szerepszemélyiségnek „igent” mondunk, az azt jelenti, hogy sorsunk elé állunk, és azt mondjuk: „Hozzám tartozol!”
A kártya értelmezése
Hideg, áttetszően tiszta hegyvidéken ül egy öregember. Felemeli mutatóujját, és másik kezével a régi törvénykönyv soraira mutat. Mintha azt akarná mondani: „Figyelj, és ismerd el saját törvényeidet. Enélkül nem juthatsz tovább.” Mögötte egy kapu, egy koronával elzárva. Ez az objektivitáshoz vezető kapu, amelynek ő őrzi a küszöbét. A kapu mögött az ember egy egészen más ország királya lehet, mint ahogyan azt AZ EGO kártyája hirdeti. De először a halált (koponya) és az időt (homokóra) meg kell értenie. Az öregember kemény és szigorú, bát arcán részvétet láthatunk, és az annak szól, aki még nem akarja vállalni a felelősséget.
A kártya jelentése a kirakás rendszerében
a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Bensőleg megkeményedtél, páncélt vettél magadra, és senki sem hatolhat el hozzád, senki sem férkőzhet a lelked közelébe. Olyan, mintha egy magas hegycsúcsra vagy a magány erődítményébe húzódtál volna vissza. Elítéled ennek a világnak a ”gyermekeit”, így keménységeddel és hamisan értelmezett felnőttségeddel betemetted a benned élő gyermekhez vezető utat. Nem a világ hibás abban, hogy lelked elzárkózott, hiszen ez az erődítmény hozzád tartozik. Figyeld meg ezt a részedet, és próbálj meg felelősséget vállalni ezért az építményért.
b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
A problémán átvezető utadon arra van szükség, hogy megtanuld az élet komolyságát. Ez már nem játék, ezúttal komolyan kell problémádhoz hozzáállnod. Ne okolj másokat saját problémáidért, és ne hidd, hogy átvehetik azokat a válladról. Arról van szó, hogy útközben „felnőtté” kell válnod.
c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Az út eredményeként megértetted, hogy objektív sors működik feletted. Olyan hatalom (a sors hatalma), amelyet senki sem befolyásolhat, amelynek engedelmeskedned kell – és amely előtt meg kell hajolnod. Most a válladon hordod a felelősséget, vagyis érthető „igennel” felelsz.
Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon
öregember kemény és szigorú, bát arcán részvétet láthatunk, és az annak szól, aki még nem akarja vállalni a felelősséget.
A kártya jelentése a kirakás rendszerében
a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Bensőleg megkeményedtél, páncélt vettél magadra, és senki sem hatolhat el hozzád, senki sem férkőzhet a lelked közelébe. Olyan, mintha egy magas hegycsúcsra vagy a magány erődítményébe húzódtál volna vissza. Elítéled ennek a világnak a ”gyermekeit”, így keménységeddel és hamisan értelmezett felnőttségeddel betemetted a benned élő gyermekhez vezető utat. Nem a világ hibás abban, hogy lelked elzárkózott, hiszen ez az erődítmény hozzád tartozik. Figyeld meg ezt a részedet, és próbálj meg felelősséget vállalni ezért az építményért.
b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
A problémán átvezető utadon arra van szükség, hogy megtanuld az élet komolyságát. Ez már nem játék, ezúttal komolyan kell problémádhoz hozzáállnod. Ne okolj másokat saját problémáidért, és ne hidd, hogy átvehetik azokat a válladról. Arról van szó, hogy útközben „felnőtté” kell válnod.
c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Az út eredményeként megértetted, hogy objektív sors működik feletted. Olyan hatalom (a sors hatalma), amelyet senki sem befolyásolhat, amelynek engedelmeskedned kell – és amely előtt meg kell hajolnod. Most a válladon hordod a felelősséget, vagyis érthető „igennel” felelsz.
Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon
z öregember kemény és szigorú, bát arcán részvétet láthatunk, és az annak szól, aki még nem akarja vállalni a felelősséget.
A kártya jelentése a kirakás rendszerében
a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Bensőleg megkeményedtél, páncélt vettél magadra, és senki sem hatolhat el hozzád, senki sem férkőzhet a lelked közelébe. Olyan, mintha egy magas hegycsúcsra vagy a magány erődítményébe húzódtál volna vissza. Elítéled ennek a világnak a ”gyermekeit”, így keménységeddel és hamisan értelmezett felnőttségeddel betemetted a benned élő gyermekhez vezető utat. Nem a világ hibás abban, hogy lelked elzárkózott, hiszen ez az erődítmény hozzád tartozik. Figyeld meg ezt a részedet, és próbálj meg felelősséget vállalni ezért az építményért.
b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
A problémán átvezető utadon arra van szükség, hogy megtanuld az élet komolyságát. Ez már nem játék, ezúttal komolyan kell problémádhoz hozzáállnod. Ne okolj másokat saját problémáidért, és ne hidd, hogy átvehetik azokat a válladról. Arról van szó, hogy útközben „felnőtté” kell válnod.
c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Az út eredményeként megértetted, hogy objektív sors működik feletted. Olyan hatalom (a sors hatalma), amelyet senki sem befolyásolhat, amelynek engedelmeskedned kell – és amely előtt meg kell hajolnod. Most a válladon hordod a felelősséget, vagyis érthető „igennel” felelsz.
Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon
e, és semmilyen felelősséget nem akar magára vállalni. Életének hosszabb szakaszain át ez egészen jól is működik. De egyszer felemeli a mutatóujját ez a csontos alak, és azt mondja: „Nem teheted azt, amihez kedved van! Létezik egy magasabb rend, amelyhez alkalmazkodnod kell.” Most pedig az ember – a gyermek – bajban van. A világ kegyetlen, hideg és keményszívű hozzá. Ezt a szerepszemélyiséget olyan igazságtalannak látjuk, mint gyermekkorunk legszigorúbb tanárát. Igen, ő hideg és szigorú tanítómester, aki fel akarja hívni a figyelmemet a törvény betűire: „Írva vagyon azonban, hogy…”, mondja. Törvényeit nem szabad összetéveszteni a társadalmi értelemben vett morállal (bár azok gyakran hasonlóaknak tűnnek), mert ezek mindenki számára rendelkezésre állnak. Ezek személyre szabott törvények, amelyek csak rám vonatkoznak, csak rám alkalmazhatóak. Így azután az a különös nehézség is jelentkezik, hogy magamnak kell őket kitalálnom. Gyakran azt hisszük, hogy mások erőszakolják ránk ezeket, és hogy igazságtalanul bánnak velünk. De a Mester sohasem igazságtalan (vagy kegyetlen), csak nem hallgat siránkozásunkra, amikor meg kell tanulnunk valamit (vagy amikor felelősséget kell vállalnunk valamiért).
Különösen két dogot tartogat számunkra, amelyek miatt gyakran esünk kétségbe, és amelyek mélységét meg akarja nekünk tanítani: ez az idő és a halál. Vagyis, tanításait hosszú folyamatnak kell tekintenünk, és aki saját mulandóságának témáját még nem értette meg, az nem fog vele gyorsan egyezségre jutni. Ha valaki saját halálára barátként tekint, az maradéktalanul magára vállalta a felelősséget (még saját halálát illetően is). Csak az ő számára jelent a Mester barátot és szövetségest. A többieknek azonban reménytelen rémületet okozhat a halál gondolatával. Ha ennek a szerepszemélyiségnek „igent” mondunk, az azt jelenti, hogy sorsunk elé állunk, és azt mondjuk: „Hozzám tartozol!”
A kártya értelmezése
Hideg, áttetszően tiszta hegyvidéken ül egy öregember. Felemeli mutatóujját, és másik kezével a régi törvénykönyv soraira mutat. Mintha azt akarná mondani: „Figyelj, és ismerd el saját törvényeidet. Enélkül nem juthatsz tovább.” Mögötte egy kapu, egy koronával elzárva. Ez az objektivitáshoz vezető kapu, amelynek ő őrzi a küszöbét. A kapu mögött az ember egy egészen más ország királya lehet, mint ahogyan azt AZ EGO kártyája hirdeti. De először a halált (koponya) és az időt (homokóra) meg kell értenie. Az öregember kemény és szigorú, bát arcán részvétet láthatunk, és az annak szól, aki még nem akarja vállalni a felelősséget.
A kártya jelentése a kirakás rendszerében
a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Bensőleg megkeményedtél, páncélt vettél magadra, és senki sem hatolhat el hozzád, senki sem férkőzhet a lelked közelébe. Olyan, mintha egy magas hegycsúcsra vagy a magány erődítményébe húzódtál volna vissza. Elítéled ennek a világnak a ”gyermekeit”, így keménységeddel és hamisan értelmezett felnőttségeddel betemetted a benned élő gyermekhez vezető utat. Nem a világ hibás abban, hogy lelked elzárkózott, hiszen ez az erődítmény hozzád tartozik. Figyeld meg ezt a részedet, és próbálj meg felelősséget vállalni ezért az építményért.
b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
A problémán átvezető utadon arra van szükség, hogy megtanuld az élet komolyságát. Ez már nem játék, ezúttal komolyan kell problémádhoz hozzáállnod. Ne okolj másokat saját problémáidért, és ne hidd, hogy átvehetik azokat a válladról. Arról van szó, hogy útközben „felnőtté” kell válnod.
c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Az út eredményeként megértetted, hogy objektív sors működik feletted. Olyan hatalom (a sors hatalma), amelyet senki sem befolyásolhat, amelynek engedelmeskedned kell – és amely előtt meg kell hajolnod. Most a válladon hordod a felelősséget, vagyis érthető „igennel” felelsz.
Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon
a felelősséget.
A kártya jelentése a kirakás rendszerében
a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Bensőleg megkeményedtél, páncélt vettél magadra, és senki sem hatolhat el hozzád, senki sem férkőzhet a lelked közelébe. Olyan, mintha egy magas hegycsúcsra vagy a magány erődítményébe húzódtál volna vissza. Elítéled ennek a világnak a ”gyermekeit”, így keménységeddel és hamisan értelmezett felnőttségeddel betemetted a benned élő gyermekhez vezető utat. Nem a világ hibás abban, hogy lelked elzárkózott, hiszen ez az erődítmény hozzád tartozik. Figyeld meg ezt a részedet, és próbálj meg felelősséget vállalni ezért az építményért.
b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
A problémán átvezető utadon arra van szükség, hogy megtanuld az élet komolyságát. Ez már nem játék, ezúttal komolyan kell problémádhoz hozzáállnod. Ne okolj másokat saját problémáidért, és ne hidd, hogy átvehetik azokat a válladról. Arról van szó, hogy útközben „felnőtté” kell válnod.
c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Az út eredményeként megértetted, hogy objektív sors működik feletted. Olyan hatalom (a sors hatalma), amelyet senki sem befolyásolhat, amelynek engedelmeskedned kell – és amely előtt meg kell hajolnod. Most a válladon hordod a felelősséget, vagyis érthető „igennel” felelsz.
Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon
