A CSATA

A Nap a Kosban, a Mars az Oroszlánban, illetve a Mars és a Nap fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A CSATA (Jelölés: Oroszlán/Kos, Nap/Mars)
Összegzés: agresszív hatalmi harc, pyrrhuszi győzelem, önpusztítás, öngól, tükörharc

A kártya értelmezése
Két nagyon erős, tüzes szerepszemélyiség egyesül ezen a képen a lovagok hatalmi harcában: a KIRÁLY és a HARCOS, és ha ezek a szerepszemélyiségek összeolvadnak, aligha lehet őket megfékezni. Miközben a Harcosnak a harc, addig a Királynak a győzelem a fontos. Állandó CSATA zajlik közöttük a hatalomért és a befolyásért, szövetségükből viharos vetélkedés támad a gazdagságért és a meghódított területekét. Mindenkit erőszakosan félrelöknek, aki a királyi lovag vagy a harcos király útjában áll. A „dupla” tűz fényesen lobog, és mindent elemészt. Ez a terjeszkedési folyamat veszélyes dinamika szabályai szerint működik. A forró lángok egyre mélyebb lyukakat égetnek a környező élettérbe, míg a harcosok egyszer agresszív tűzszellemek által bekerítve és elfogva, saját magukkal nem találkoznak. És hirtelen az, aki a CSATÁBAN azt hitte, az ellenséggel küzd, saját magával áll szemben, és minden további ütéssel, amelyet rámér, saját magát találja el keményen és súlyosan.
Hosszú, fáradságos az út, amíg az ember felismeri, hogy minden csata végső soron tükörküzdelem, hogy minden, a külvilágban megnyilvánuló ellenség végső soron csak szerepszemélyiségeinek egyike, Néha évekig nem vesszük észre,és kétségbeesetten harcolunk (látszólag a túlélésért) és nem érezzük, hogy közben bensőleg kiégünk, lelkünk kiszárad, és életünk fokozatosan elenyészik. Az ellenség pajzsa tükörként veri vissza az egót pusztító tűz fényét, és a Harcos saját dühében, saját agressziójában ég el. Így lesz a CSATA végső soron öngól, és a győzelem pyrrhuszi győzelem, ahol végül a győztes is üres kezekkel áll, és nem tölti el a CSATA „jó kimenetele” felett érzett öröm.
Ezoterikus törvény, hogy minden ember, akivel találkozol, és minden, amit látsz, részedet képezi. Így tehát, ha ezt a kártyát megfigyeled, nem tudod megkülönböztetni a tettest az áldozattól. Egy mély – általában a mindennapokban láthatatlan – szinten úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra, és mozdulataik egymáséitól függenek. Olykor az életben tettes vagy, és kardodat magadra emeled, vagy máskor egy másik ember hajtja végre rajtad ugyanezt a tettet, és áldozatként azt a fájdalmat érzed, amelyet te okoztál magadnak, azáltal, hogy megkülönbözteted magad a benned élő tettestől. A végén a kígyó saját farkába harap, és mindkét út ugyanahhoz a felismeréshez vezet: én és te egyek vagyunk!

A kártya értelmezése
A kép a két lovagot csata közben mutatja. Úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra, és kapcsolatukra az utal, hogy egymásnak tükörképei. Így mutatják be, hogy minden harc tulajdonképpen tükörküzdelem, ahol a külső ellenség is te magad vagy. A király jelét – az oroszlánt – viselik a pajzsaikon, és ruházatuk gazdag és fényes, ahogyan királyi lovagokhoz illik. A kártya uralkodó színe a vörös, az agresszió és a harc színe.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Belebonyolódtál agresszióidba. Azt hiszed, hogy azonosítottad az ellenségedet a külvilágban, és kétségbeesetten próbálod legyőzni, anélkül, hogy észrevennéd, saját magad ellen vezetsz hadjáratot. Ebben a pillanatban te magad vagy a legnagyobb ellenséged. Minél szenvedélyesebben akarsz győzni, annál több erőt veszítesz – végső soron csak saját magadat semmisíted meg.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Az a feladatod, hogy teret nyerj, hogy kivívd saját helyedet. Senki sem fog önként adni semmit. Szemet szemért – fogat fogért, és akár győzöl, akár vesztesz, utadon csak akkor tanulhatsz valamit, ha bátorságod van a harchoz, ahhoz, hogy kiállj ellenfeled elé.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Megtanultad, hogy a külvilágban jelentkező ellenség mindig csak saját szerepszemélyiségeidnek tükröződése, és így egyik részedet képezi. Ez mégsem jelenti azt, hogy ennek a tudásnak a birtokában meg kellene akadályoznod egy szükséges harcot. Éppen ez adja vissza neked azt a döntési szabadságot, hogy akarsz-e harcolni, vagy sem.  Döntöttél, és képes vagy arra, hogy utad végén éned harcos igyekezetét ne értékeld túl.

A KIRÁLYNŐ 

A Nap a Bikában, A Vénusz az Oroszlánban illetve a Nap és a Vénusz fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A KIRÁLYNŐ (Jelölés: Oroszlán/Bika, Nap/Vénusz)
Összegzés: női hatalom és erő, fény és pompa, királynő, érzéki eszközök és erotikus kisugárzás bevetése

A kártya értelmezése
A Nap és a Vénusz közös aspektusának általános asztrológiai magyarázata többnyire csak a pozitív, könnyen érthető oldalát érinti ennek a kapcsolatnak: a Naphoz, az Egóhoz a barátságos, az embertársak felé forduló Vénusz társul, és így a király lénye és viselkedése harmonikusabb lesz, alattvalóval nagyon nyíltan és joviálisan viselkedik. Az Egó férfias hatalmi struktúrái a Bika-Vénusz nőies képességei által felpuhulnak, és báj hatja át őket, a többi emberhez pedig közelebb viszik. Egy ilyen lény kellemesnek, barátságosak, tetszetősnek számít, és mindenki szereti. Eddig tart e szerepszemélyiség biztosan helyes, mégis, csak a felszínen találó oldala.
Hatoljunk a probléma mélyére: minden Nap (akár nő, akár férfi Napja) elsősorban férfias, cselekvő, alakító, adni akaró – az énre vonatkoztatott. A középpontba helyezi magát, és arra törekszik, hogy kormányozza az életet, és egyeduralkodó legyen. Ha a Vénusz most a király trónja mellé lép, az emberek felé fordítja figyelmét, és azzal az állandó igénnyel lép fel, hogy a király barátságos, tetszetős legyen, és mindenkinek(!) tetsszen, akkor távolságtartását feladva kapcsolatba léphet az emberekkel. A hatalmat pedig csak úgy lehet megőrizni, ha megtartja népével szemben a természetes és kívánatos távolságot. Így a király nőies, barátságos viselkedése, amelyet eszközként használ alattvalók gyűjtésére, csapdává válik. Elveszíti önállóságát és erejét, mert személyét mások által kívánja megerősíteni, és saját érékét mások fölé helyezi. Az önállóság elvesztését azonban egy ego sem tudja elviselni, így ellentétes mozgásba kezd, és minden, rendelkezésre álló eszközzel fellázad ez ellen. Így azután újra Vénusz az, aki a legyengített király segítségére siet: felhasználja szépségét, báját, erotikus kisugárzását, hogy mégis hatalomhoz és sikerhez jusson. Ismert tény, hogy az erotika megnyitja a kapukat és az ajtókat a világi hatalmak felsőbb szintjeire. Ha teste segítségével már nem tudja megtartani a trónt, a Bika-Vénusznak van egy második eszköze is, hogy megerősítse pozícióját: pénz, birtok, fény és pompa. A világ ettől is úgy elvakulhat, hogy már senki sem sejti, hogy ez a király (aki tulajdonképpen királynő) nem saját erejével és igyekezetével dolgozott meg ezért a pozícióért, hanem női segédeszközökkel és rafinériával érte azt el. E trónhoz mindig rossz szájíz fog tapadni. A „nőiesség” nem tartozik hozzá az uralkodáshoz – a KIRÁLYNŐ azért csábít, hogy hatalomhoz jusson. Így elveszíti lágyságát, és azt a képességét, hogy nővé váljon. Szüksége lesz valaki másra, egy vele együtt uralkodó királyra, akinek a hatalma nélkül visszazuhanna az önmagában való kételkedésbe és értéktelenség érzésébe. Állandóan buzdítania kell őt a nagyság elérésére és megtartására, mert helye csak addig biztosított, ameddig a másik támaszt képes nyújtani számára. Talán anélkül, hogy tudná, mindig a másik ember vállaira támaszkodik, és mégis óriásinak és erősnek tartja magát. Ha ez az „állókép” mozgásba lendül, nagyon hamar megérzi a veszélyt, hogy a védelmezett vagy elsikkasztott hatalmat elveszítheti. A KIRÁLYNŐ sohasem maga a király, hanem mindig a király oldalán álló nő, és ilyen értelemben királynénak kell neveznünk. Egy férfi is felveheti ezt a nőies szerepet, és ilyen módon részt vehet partnernője hatalomhoz vezető útján. Az EGÓ szokásos játékai közé tartozik, hogy valakinél behízelgi magát, hozzátapad, hogy ilyen módon a hatalom csúcsára jusson, ha önmagától kényelmes vagy nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy önerejéből elérje azt.

A kártya értelmezése
Hatalma jeléül a Királynő jómódúan és gazdagon van öltözve. A csábítás almáját tartja a bal kezében, nyílt dekoltázsa nőies szépségét hivatott kifejezni, amelynek segítségével meg akarja tartani a trónt. Testi teltsége azt a súlyt szimbolizálja, amely szerinte pozícióját jellemzi.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Függővé teszed magad éned pozíciójától, amelyet csak mások legyőzése árán tudsz megszerezni, vagy szereztél meg. Eladod magad, hogy ezáltal odakösd magad valakihez, akinek a hatalma és ereje így rád vetülhet. Saját érékednek így nincsen alapja.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Azért, amit most el akarsz érni, meg kell tanulnod bájaidat felhasználni. Tekintsd játéknak, hogy előveszed szépségedet és bájaidat, hogy kívánságaid és céljaid érdekében felhasználd azokat. Mindannyian játszunk ehhez hasonló ego-játékokat.
Utadon most az a feladatod, hogy nőies oldalad segítségével gyakorlod hatalmadat.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Átláttad, hogy pozíciód nem az önállóan cselekvő királyé, hanem függsz másoktól (alattvalóidtól) is. Barátságosan és lojálisan használod fel ezt a pozíciót hamis szerénység nélkül, de „kölcsönvett tollaidat” sem rejted el. „Igazi királynő” (királyné) leszel.

A SZÍNÉSZ

A Nap az Ikrekben, a Merkúr az Oroszlánban illetve a Nap és a Merkúr fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A SZÍNÉSZ (Jelölés: Oroszlán/Ikrek, Nap/Merkúr)
Összegzés: szerep, önábrázolás, kölcsönvett identitás, „színház”, díszlet, intellektualizálás

A kártya értelmezése
A németben a „színész” szó (’Schauspieler’) két részből áll (’Schau’ – szemle, bemutatás, ’Spieler’ – játékos). Egyrészt arról van szó, hogy a király be akarja mutatni nagyszerűségét. A kártya másik fontos jelentése pedig a játék. Összefoglalva így értelmezhető a kártya: a király szerepet játszik (a színházban).
A kártya a következő titokra szeretne emlékeztetni: a szereplő nem király – ezt a szerepet csak eljátssza! Ezt persze senkinek sem szabad észrevennie, még neki magának sem.
A királyi szerep kötelez, tehát fontosnak és kiemelkedőnek kell tartania magát, ezért az érintett szerepszemélyiségnek gondoskodnia kell arról, hogy a legjelentéktelenebb mindennapokból is a királyi játék kulisszája váljon. Bizonyos emberek ilyen esetekben különösen szívesen szónokolnak: kívülről fel tudják mondani majdnem az egész „Faustot”, vagy fel tudják sorolni az utóbbi 30 év irodalmi Nobel-díjasait. Tehát a nagyság ábrázolásáról, fitogtatásáról van szó, és mivel Merkúr témája legszívesebben intellektuálisan-verbálisan nyilatkozik meg, könnyen megtalálhatjuk itt azt, akit „felvágósnak”, „hencegőnek” neveznek, az olyan embert, aki nagyobbnak akarja mutatni magát, mint amilyen valójában. Olyan ő, mint hajdan Münchhausen báró, aki olyan történeteket mesél el, amelyekben ő játssza a fontos szerepet. A német nyelvben a „valaki szerepet játszik valamiben” kifejezés kétértelmű. Egyrészt jelzi, hogy valaki részt vesz valamiben, másrészt pedig azt jelenti, hogy valaki megjátssza magát. E két jelentésbeli véglet között találhatjuk meg kártyánkat: azért játszom szerepet, hogy fontossá váljak. Azért játszom, hogy legyek valaki. A gyermekre azt mondjuk cirkuszol (németül színházat rendez), de ugyanezt nem mondhatjuk el erről a szerepszemélyiségről, mert ő hisz abban, hogy igazából ilyen.
Mégis a probléma mélyén egyfajta kölcsönvett identitás rejlik, az, hogy több „ragyogást” (show-t) akarok, mint amennyi egyébként megillet. Ha pedig elveszik a szerepemet, vagyis elveszítem titkos súgómat, aki a szövegeimet adja, akkor lehetséges, hogy egyszer csak üres kézzel állok itt, és már nem tudom, honnan is szerezzem be a nagyságomat. Lehetséges, hogy ilyenkor az az érzésem támad, hogy egy senki vagyok, nincsen identitásom. A kulisszák mögé vetett pillantásommal egyszeriben azt veszem észre, hogy királyi palástom (amely elölről nézve nagyon mutatós) hátulról nézve hanyagul van összefércelve.
Mégis a SZÍNÉSZ ilyenkor azonnal trükkhöz folyamodik, és Shakespeare-t idézi: „Színház az egész világ…”

A kártya értelmezése
A király egy színpadon járkál föl-alá, és saját szövegét idézi. Nem igazi király, csak eljátssza ezt a szerepet. Annak a „szerepnek” a szövegét olvassa fel, amelyet Hermész-Merkúr, az istenek küldötte adott át neki. Lába alatt látható a súgólyuk, arra az esetre, ha nem tudná folytatni szerepét, vagy nem tudná felolvasni (mert királyként túl hiú, hogy szemüveget tegyen fel). A színpad előtt látható a közönség. a nézők tudják, hogy palástja és koronája csak színház kelléktárának darabjai.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Nem sejted, hogy jelenlegi helyzetedben csak egy szerepet játszol. Valódi éned a szerep mögött rejtőzik, és sokáig tarthat, amíg ezt beismered magadnak. Mindenesetre már gyanakodsz, hogy most nem vagy éppen nagyon valódi vagy eredeti, de ebben a pillanatban elegendő, ha tudod, hogy fontosságodat csak kölcsönvetted, csak megjátszod. Természetesen félsz, hogy leleplezhetnek.
De ki az, aki a maszk mögött rejtőzik?
Ki az, aki egyáltalán még jelen van?

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Játszd a szerepedet. Menj fel a színpadra, és add elő. Ne zavarjon, hogy nem vagy vele azonos. A színpad ebben a pillanatban a te világod, tehát játssz olyan jól, ahogyan csak tudsz. Számodra ez valahogy hamisan hangzik? Ne törődj vele – utadon most ezt követelik meg tőled. Tartsd magad olyan fontosnak, amilyen a szereped.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Most úgy játszod szerepedet, hogy már nem azonosítod magad vele. Könnyedén veszed a helyzetet, mert tudod, hogy egy játék résztvevője vagy csupán. Képes vagy kiállni valódi önmagad mellett a többiek előtt is. Ki az, aki most már leleplezhetne téged?

A BETEG KIRÁLY

A Nap a Szűzben, A Merkúr az Oroszlánban illetve a Nap és a Merkúr fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A BETEG KIRÁLY (Jelölés: Oroszlán/Szűz, Nap/Merkúr)
Összegzés: beteg, mindennapok örömtelensége, kimerültség, menekülés a betegségbe, türelem

A kártya értelmezése
Semmi sincsen, amit a bennünk élő király nehezebben tudna elviselni, mint a szürke hétköznapokat – semmi, ami kevésbé tetszene neki, mint hogy a szükségnek engedelmesedve felemelkedjen a trónról, és az „alantas” ügyeket saját maga intézze el. Mégis rákényszeríti újra és újra az élet minden EGÓ-ra ezeket az elvárásokat. Ameddig az ember úgy gondolja, hogy ez csak átmeneti jelenség, és a trónt fenntartják számára, vagy később még magasabb pozícióba kerülhet, meghajlik ezek előtt a szükségszerűségek előtt, és kibírja a kellemetlenségeket. Mégis, ha ezek a hétköznapi, monoton fázisok túl sokáig tartanak, akkor kiderül, hogy az EGÓ sohasem hajlik meg igazából, hanem egy számára méltatlan, görcsös magatartást vesz fel. A király már nem juthat fel a magasba, és szorongatja a félelem, hogy élete örökre zátonyra futott, és visszavonhatatlanul elvesztette trónját. Kezdetben még talál magyarázatot önállóságának és nagyságának hiányára, sőt meg is bocsát magának. De ha hitelessége már csak egyetlen cérnaszálon függ, akkor csak a betegségbe való menekülés segíthet. Így aztán ügyesen ki tudja magát vonni az élet kellemetlen követelményei alól. Mert: inkább beteg király akar lenni, mint hogy ne legyen egyáltalán király. Így páciens lesz belőle, és a „pacienciát” – nyomorúságos élete iránti türelmet – mégis megkövetelik tőle ezen az úton.
Ez persze messze nem az egyetlen ok az ember számára ahhoz, hogy beteg legyen. Végső soron minden, a kártyák által leírt konfliktus egy-egy betegség aspektusa, amely testileg is tünetekhez vezethet. Mert amikor több szerepszemélyiség ellentmondásba kerül egymással, az gyakran romboló hatással van a lélek harmóniájára, ami pedig, ahogyan a homeopaták mondják, „az életerő lehangolódásához”, és ezáltal megbetegedéshez vezethet.
Ezzel a kártyával az EGÓ vereségét ill. önfeladását akarjuk szemléltetni, amely vagy egy betegség által vonja ki magát az életből, vagy a tünetek kényszerítik rá erre. Mindkét esetben nyugalomra, az ellenállás feladására és önvizsgálatra kényszerül. Az a hatalom, amellyel a király a szűz (A szolgáló) szerepszemélyisége által szövetségre lép, azt hivatott szolgálni, hogy megbirkózzuk az élettel, megértsük azt, és alakulását előrelátóan a kezünkben tartsuk. Így az EGÓ előtt álló utat simává kell tennünk, hogy a kerülőket és a nehézségeket megspóroljuk – ami olykor valóban megkönnyítheti az életet. Ha a sors útjai mégis sokrétűen, átláthatatlanul elágaznak, az elemző értelem nem tudja ezt követni, és az embert saját gondolati és tépelődései ejtik foglyul. Mint a túlhajszolt állat, ellenőrző pontról ellenőrző pontra rohan, így feléli életerejét, míg kimerülten betegágynak nem esik. Ekkor ráébred arra, amit sohasem gondolt volna, hogy az élet kerekei akkor is továbbgördülnek, ha már nem saját kezűleg hajtja őket.

A kártya értelmezése
A király letette koronáját, jogarát és palástját, és tehetetlenül fekszik az ágyban. Fáradt, szeme lehunyva, egy imakönyvben kapaszkodik, mintha az vigaszt nyújthatna, és elvesztett biztonságérzetét visszaadhatná. A terem dísztelen, mert az EGÓ-ra nehéz idők járnak. A nyomorúságos hétköznapok keserű gyógyszere az ágy mellett álló asztalkára van készítve.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Olyan állapotba menekülsz, amelyet betegségként lehet félreértelmezni. EGÓ-d visszautasítja az életet, mivel ebben a pillanatban nem gurítanak elé vörös szőnyeget. Mégis, mielőtt „királyi lábaidat” a valóság talaján megvetnéd, inkább védelmet keresve visszavonulsz, és ágynak esel.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Számodra, azaz egód számára beköszöntöttek a szürke hétköznapok. Napjaid egyformán színtelenek. Olyan életszakaszt kell bejárnod, amely nagyon sok kitartást és alkalmazkodást követel meg tőled. Tanulj meg engedelmeskedni e körülményeknek, és számold a kis lépéseket, mert általuk is közelebb jutsz a célhoz. Most találkozol az unalom problémájával (az unalom szó a német nyelvben – „Langeweile” – szó szerint hosszú időszakot jelent).

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Megtanultad, hogyan legyél türelmes, és most már tudsz páciensként viselkedni. Már érted, mi az a „paciencia”: a szükségszerűségek türelmes elviselése, és a kisszerű és átlagos hétköznapok elfogadása.

AZ ESKÜVŐ

A Nap a Mérlegben, A Vénusz az Oroszlánban illetve a Nap és a Vénusz fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

AZ ESKÜVŐ (Jelölés: Oroszlán/Mérleg, Nap/Vénusz)
Összegzés: szerelem, pár, csúcspont, eufória, boldogság a kapcsolatban, ellentétek egyesülése, függőség a kapcsolattól

A kártya értelmezése
A kártya azt a jelenséget írja le, azt a csúcspontot, ahol minden mesének vége szakad. A két szerető szív megtalálta egymást: „… és boldogan élnek, ha meg nem haltak.” Milyen bölcsen teszik a mesék, hogy itt befejeződnek!
A pár igent mondott egymásnak, felvállalták az egymással kötött szövetséget, beteljesült álmaik örömmámorában úsznak. Mindketten – hála a párjuknak – énjük csúcspontján vannak. Mi több: a két én ebben a kapcsolatban harmóniában lép szövetségre, a szívek megnyílnak egymásnak, és így e napon ugyanaz a Nap világítja be életüket. Most mindketten tudják, hogy lehetséges a szerelem. A gyermekek – a szívek tisztaságának szimbólumai – az egésznek az ártatlan újrakezdés jellegét adják. Az ellentétek egyesülése megtörtént.
Ezen a helyen érnek véget a mesék utolsó sorai.
Mivel azonban játékunk emlékeztetni akarja a lelket, ezért a szerepszemélyiségek legszebbikénél is számításba kell vennünk az árnyoldalakat, és ez az árnyék nem más, mint hogy saját boldogságomat a másikétól teszem függővé: a másik embernek boldogságot kell hoznia számomra.
Boldogságomat csak a te létedben találhatom meg. Ezáltal boldogságom beteljesülését rajtad kérem számon, és – többé vagy kevésbé – te vagy a felelős érte. És te is így vagy velem. Így aztán kölcsönös függőség alakul ki közöttünk. Ha nem táplálod lankadatlanul, akkor szerelmem tüze kialszik.
Képileg megfogalmazva: szerelmem olyan, mint egy kályha, amelyhez a társam adja az energiát, a tüzelőanyagot. Ha egyszer nem kapom meg ezt az energiát, akkor alábbhagy a tűz, és az a veszély fenyeget, hogy kialszik a kályha. A „függőség” szó azt jelenti, hogy a bennem élő szerelem tüze nem lángol a másiktól függetlenül – saját magában is – és hogy a másik nem melegedhet meg lángjánál (hanem ezt attól teszem függővé, hogy szállít-e hozzá energiát vagy sem). És így az a szerelmes is, akire ez a kártya vonatkozik, szükséghelyzetbe kerülhet. Szítania kell a tüzet, attól függetlenül, hogy éppen képes-e erre, vagy sem. Először még önként és dalolva táplálja szerelme tüzét, de később néha rossz napok és hetek jöhetnek, amikor nem lesz tüzelőanyaga, és vajon akkor a szerelem igazolni tudja-e valódiságát?
Ez a kártya segíteni akar, hogy a szerelem és a rá való emlékezés a legfontosabb lelki napirendi pont lehessen. Különösen a következő kérdés: milyen „tüzelőanyagot” várok el a másiktól? vagy: milyen gyorsan aludhat ki a „kályhám”?

A kártya értelmezése
Egy párt ábrázol a kép, éppen a templomból jöttek ki (ahol igent mondtak egymásnak). Ez életük csúcspontja, és mindketten boldogan tekintenek a jövő felé. A gyermekek virágokat hintenek, mert még mindketten „rózsaágyban” pihennek. A piros szőnyeg azt mutatja, ami most nem okoz gondot: ebben a pillanatban a két EGÓ különös módon egyszerre magasztosult fel – mindkét EGÓ egyaránt kiváló és kiemelkedő lehet.
Mindketten szeretik egymást, és egymás felé fordulnak.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Megpróbáltad boldogságodat a másik emberen keresztül megvalósítani. Elvárod, hogy ő táplálja szerelmedet, az ő Napjától szeretnél felmelegedni. Ez nem működhet addig, ameddig az egész folyamat egyoldalú, azaz csak te kapsz tőle. Azt mondod, hogy te is adtál volna ezért valamit neki? Nos jó, akkor cserekereskedelemről van szó. De felfedezted-e már szerelmed – a másik nélkül is önmagadban?
Na látod!

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Utadat csak egy másik emberrel együtt folytathatod. Utadon közös tervekről van szó, mert csak valaki mással együtt világít a Napod. Együtt megtaláljátok, mindenki a maga számára a szív útját. Közösségetek jó, de nem könnyű csillagzat alatt áll.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Most már közös úton haladtok. A szerelem lett a vezetőd, és vissza fogsz térni hozzá. Megtalálod szerelmedet – a másikon keresztül – saját magadban.

 A MÁGUS

A Nap a Skorpióban, A Plútó az Oroszlánban illetve a Nap és a Plútó fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A MÁGUS (Jelölés: Oroszlán/Skorpió, Nap/Plútó)
Összegzés: kísérlet az élet létrehozására (élet a lombikból), fekete- és fehérmágia, pozitív gondolkodás, perfekcionizmus, géntechnológia

A kártya értelmezése
A varázslás minden fajtája a hatalomvágyból táplálkozik, mindegy, hogy állítólagosan fehér, gyógyító mágiáról, vagy fekete, ártó mágiáról van szó. Mindkét esetben ez a hatalom az élet természetes folyamatai ellen fejti ki hatását. Miközben az alkotás erőit a világos Nap szimbolizálja, addig a mágiát a „fekete Nap” jeleníti meg. Olyan erőt használ fel, amely az alvilágból származik. Mindig! A boszorkánymester az élet ura akar lenni, végső soron életet akar létrehozni: a Homunculust.
A mindennapokban ez a mágia többnyire jelentéktelennek tűnő és nem kelt feltűnést. Mindannyian felhasználunk „varázsigéket”, és nem vesszük észre, hogy ezért életenergiákat kell összpontosítanunk és leadnunk. E varázsigék legismertebbike a „pozitív gondolkodás”. Egy meghatározott képnek kell realizálódnia: a jobb, az egészségesebb, a gazdagabb, a sikeresebb, a szebb, az ezoterikusabb, a nemesebb és szentebb embernek kell megvalósulnia. Mindezek olyan kívánságok és elképzelések, amelyek minden EGÓ szellemét uralják. Minden rendelkezésre álló erőt Plútó kísértésének segítségével arra használok fel, hogy ezeket a célokat elérjem. Megkísérlem magamat a saját magam által eltervezett elképzelésekbe bepréselni. Minden kellemetlen, az ideálképnek meg nem felelő dolgot félresöprök. Egészen addig alakítom magamat, míg végre meg nem jelenítem a tökéletes képet, míg egészen eggyé nem válok vele és a Homunculus tökéletesen létre nem jött.
Miért is ne? Kérdezhetné az olvasó. Milyen szép is lenne, ha minden szempontból olyan ideális, tökéletes lennék. Mit nem adnék érte, ha nagyon erős lennék, és korlátlan hatalmam lenne az életem fölött. Most vegyük a bonszáj-fácska példáját: talán már harminc vagy negyven éves is lehet, és egy tetszetős kis edényben a fa miniatűr ideálját testesíti meg. A szabad természetben élő fákkal összehasonlítva, amely ferdék, görbék, férgek rágják őket, állandóan sebeket és sérüléseket kapnak, a bonszáj-fácska tiszta, üde és tökéletes. Élettere világosan meghatározható, és még csak halottnak sem nevezhetjük, mert mélyen elrejtve benne még ott szunnyad az évszakok ritmusára való emlékezés. Hogyan is érthetnénk meg, hogy a varázslat átka, a képzelet varázsa lebeg fölötte?
A fa az élet, és ugyanakkor az ember szimbóluma. Ha egy fa növekedésében a természetes nagyságát elérte – akármennyire csúnyának vagy aránytalannak is néz ki – sok termékeny lombot növeszt, és hozzájárul az oxigénképzéshez – az élet fennmaradásához. A teremtés részét képezi, és helytáll a neki rendelt szerepben. Gyökerei az idők folyamán egyre mélyebbre hatolhatnak a talajba (a tudattalanba), és a mélység tapasztalati gazdagságából meríthetnek. De a tökéletes bonszáj-embernek, akit talán a géntechnológia meg is teremt a jövőben, nincs meg ez az esélye, hogy ideális formáját megtartsa, egyre több életet kell leadnia. Gyökerei kiszáradnak, és végül széthullik – anélkül, hogy élt volna valamikor igazán. Az itt leírt, többnyire láthatatlan mágián kívül a nyílt varázslásokat is ismerjük, mint például a vu du-mágiát és az átkok minden fajtáját. Ehhez még csak egy dolgot kell megértenünk: minden átok, amely hatalmában tart, végső soron saját átkod visszatérése. Magad is szolgáltál egykor a mágiának. A külső varázsló mindig emlékeztet a – kártyán ábrázol- belső varázslóra.

A kártya értelmezése
A kép egy boszorkánykonyhát ábrázol minden, az alkímiához szükséges felszereléssel együtt: koponya, varázskönyvek, mágikus tűz, amelyen a varázslómester a Homunculust – a mesterséges életet – készíti. A MÁGUS kalapján megfordított pentagrammát visel – az alvilág szarvakat viselő urának jelét. A vérvörös égen a sötét hatalmakkal kötött szövetség jeléül a „fekete Nap” látható.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Egy mágikus cselekedet varázsa alatt állsz. Ezt pedig nem szabad félreértened. Akkor is, ha te magad „áldozatnak” látszol, csak saját mágikus múltad köszön vissza. Szellemi bilincsek kötnek meg, az életről alkotott hamis elképzelés jegyében éled az életed, amely sok erődet és életenergiádat felemészti.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Életed egy elképzelés buborékjának fogságában van, mint egy Homunculus a varázsló lombikjában. Nagyon sok energiát öltél bele, hogy Homunculusszá válj, és most eljött az ideje, hogy áldozatot hozz, hogy a lekötött energiáidat újra felszabadíthasd. Áldozat és elképzelt világod egy részének lerombolása nélkül nem juthatsz előre, ördögi körben forogsz, és egyre vérszegényebbé válsz. Gondolj arra, hogy csak egy képet kell összetörnöd: ami Valódi, az elpusztíthatatlan.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Megértetted, hogy teremtmény, és nem Teremtő vagy. Magasabb törvényeknek – nagyobb összefüggéseknek – kell engedelmeskedned. Meg fogod találni békédet, és saját igazi csillagzatod alatt fogod folytatni utadat. Felismered, hogy minden más csillag „Hollywoodból” származik – szép képek, látszólagos ragyogás, de tulajdonképpen mind csak papírmasé.

FORTUNA

A Nap a Nyilasban, A Jupiter az Oroszlánban illetve a Nap és a Jupiter fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

FORTUNA (Jelölés: Oroszlán/Nyilas, Nap/Jupiter)
Összegzés: szerencse, szellemi tér, türelem, csillagok felé törekvés, mások csodálatának kivívása, Optimizmus, belső terapeuta, bizalom

A kártya értelmezése
A kártya azt tükrözi, amit hagyományosan szerencsének nevezünk (a német ’Glück’ szó szerencsét és egyúttal boldogságot is jelent). Mi ez a szerencse, amire mindannyian olyan intenzíven vadászunk? E szó eredetét ugyanis – ahogyan etimológusok is olyan szépen megfogalmazzák – homály fedi. Vagyis senki sem tudja mit is jelent valójában. A szerepszemélyiségek vizsgálata által egyet pontosan tudhatunk róla: semmiképpen sem valami anyagi dologra kell gondolnunk, amely a szerencse érzésével ajándékoz meg bennünket. Mindig valami lelki (Nap) és szellemi (Jupiter) dologról van szó, amely a bőségszaruból ránk hullik. Egyfajta optimizmusnak is nevezhetjük, egy olyan érzésnek, amely akkor keletkezik, ha valamilyen értelemben teljesség, bőség és gazdagság bontakozik ki bennünk.
A kártya azt üzeni, hogy most a szellemi fejlődés folyamatában veszünk részt, hogy a bennünk élő terapeuta egy olyan felismerést készít elő, amely lelkünket gazdagítani fogja. Egyfajta bizalom kezd bennünk növekedni, hogy a világ, jelenlegi formájában, minden lehetséges világok legjobbika. Én pedig így vagyok jó, ahogy vagyok.
Az élet továbbhaladást, állandó keresést jelent. Az élet ellentéte a „tétlenség”, a „megtartás”, a „megmerevedés”. És ez a kártya segítségünkre siető gesztus akar lenni, hogy életünket bővítsük, szellemileg továbbhaladjunk.
Ebben a pillanatban a Csodálatos keresése a feladatod!
Természetesen ez a kártya is rendelkezik rejtett árnyoldallal: a nagy gesztus ellenpólusa a hétköznapi kicsinyesség. A képen ábrázolt férfi is azt mondja: most elérek a csillagokig – de jaj, az ember olyan kicsinyes! A csodát és a csodálatot keresi, a nagyságot és a szerencsét, a felismeréseket és a filozófiai beszélgetéseket. Ezek által akar felnövekedni, és a nagy Megvilágosultakhoz akar tartozni, és nem veszi észre, hogy ilyen módon könnyen egyoldalúvá válhat. Toleranciája könnyen válik magamutogatássá. Hiszen hol vannak a többiek az ő nagyságához képest!
De a kártya tulajdonképpeni témája így hangzik: tanulj meg bízni!
Bízz annak az erejében, aki életedbe felismeréseket küld. Fordulj jobban a szellemi és lelki erők felé, a materiálisak helyett. A gazdagság és a világ dicsősége hamar elmúlik, de amit szellemileg vetettél és arattál, az örökké megmarad.

A kártya értelmezése
Egy középkorú férfi áll a szántóföldön, és a bőségszaru ráhulló szellemi csillagocskáiban fürdik. Ahogyan anyagi értelemben a föld is megtermékenyült, szellemi értelemben ő is termékennyé válik. Igen, egy megtermékenyülési folyamatot láthatunk itt. A férfi lehunyja szemét, de nem szemlélődve vagy meditálva (mint a VISSZAVONULÁS kártyáján), hanem a kapott ajándékon töprengve.
Szellemi változásokon megy keresztül.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Bensőd legmélyén aggasztó bizalomhiányban szenvedsz. Optimizmusodat elvesztetted, felismeréseidben már nem bízol meg. Az az érzésed, hogy a kozmikus bőségszarutól leválasztottak. Nyújtod a kezed, de semmi sem hullik bele. EGÓ-d már nem hallgat a benned élő, mindig jelenlévő terapeutára – a religióhoz vezető hidat leromboltad.
E folyamatnak nagyzási hóbort is lehet a következménye.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Utadon egyedül és kizárólag arra a bizalomra van szükséged, hogy te vagy az, aki felülről, az Égből minden „jót” megkapsz, ami majd végig elkísér életedben. Az Ég számodra az egyedüli gyógyszer és vigasz. Ezzel a segítséggel új tapasztalatokat kell szerezned, és eddigi határaidat ki kell tágítanod.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Utad megérte a fáradtságot. A bőségszaru újra kiönti rád adományait. A felismerések visszatérnek, és azt, amit szerencsének (vagy boldogságnak) lehet nevezni, újra érezni fogod. Figyelsz arra, hogy a nagyzási hóbortod határok között maradjon, és éned ne legyen túláradó.

A TEHER

A Nap a Bakban, A Szaturnusz az Oroszlánban illetve a Nap és a Szaturnusz fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A TEHER (Jelölés: Oroszlán/Bak, Nap/Szaturnusz)
Összegzés: vesződség, lelkiismeret, a sors (el)viselése, etika, bűntudat, felelősség

A kártya értelmezése
Ebben a konstellációban található a sors nehézsége, az emberi lét terhe. A Nap, a lélek belső összjátékának főszereplője úgy érzi, hogy Szaturnusz sziklasúlyú keze, amellyel sorsát irányítja, vállaira nehezedik, elnyomja és fogva tartja. A világmindenség határtalansága, amelyet normális esetben a Nap sugarai mindenhol megvilágítanak, börtönnagyságúra zsugorodik össze. A király mozgástere korlátozott, kőfalakba és gátakba ütközik. Az élet egy magas hegynek tűnik, amelyet meg kell másznunk. A táj kihalt és száraz, az EGÓ tápláléka szegényes. Az EGÓ-nak, aki sikerekből és szubjektív kívánságai beteljesüléséből táplálkozik, most bádogbögréből kell enni. A keserű kanalas orvosságot, amelyet le kell nyelnie, úgy hívják: objektivitás, és a saját törvényeinken végzett munka. Ez a folyamat hosszadalmas, és nagy vesződséggel jár. A sors a király koronájából kitört néhány fogat, szegény emberré teszi. Mert csak fölösleges súlyok nélkül sikerülhet feljutni a hegycsúcsra. A beavatást – a törvényekbe való bepillantást – csak az kaphatja meg, aki EGÓ-ját Szaturnusz isten küszöbére helyezi, és aki a korona helyett az ő terhét veszi vállára. Csak aki feláldozza saját szubjektivitását Szaturnusz magasabb tudásának és lelkiismeretének oltárán, az teljesítheti azt az objektív megbízatást, amely ugyanakkor saját rendeltetése is. Buddha is egy világi király fia volt, mielőtt önként lemondott erről és engedelmeskedett volna rendeltetésének.
Mivel az ember általában először ellenállást érez az előtte álló munka iránt, a kikényszerített fáradozás kifáraszthatja vagy megbetegítheti. Az öröm és az élet melegének hiányától dideregni kezd, és Szaturnuszban az ellenségét látja, aki kérlelhetetlenül a felelősség, a feladat felé űzi. Csak sajnos ez a feladat nem fedi azt a feladatot, amelyet a király szívesen elvégezne, hanem értelme most még rejtve marad.
Minden tiltakozás az EGÓ így is túl kicsi játékterét szűkíti le még jobban, a kő minden ellenállással egyre nehezebbnek tűnik. A művet csak akkor fejeztük be, ha a kő – a csúcsra érkezve – a bölcsek kövévé válik.
Előtte azonban még hosszú évtizedekig cipeljük Sziszifusz kövét. Mindig, amikor úgy gondoljuk, hogy már felvittük a hegy tetejére, újra legurul a mélybe. Vesződségünk azért különösen fárasztó, mert ilyenkor újra le kell mennünk a hegy lábához, le kell hajolnunk érte, és nehéz és felelősségteljes munkánkat újra elölről kell elkezdenünk.

A kártya értelmezése
A képen látható férfi szikár és sovány, a táj kietlen. Szaturnusz átvette az uralmat. Kövek és szilák nehezítik meg a meredek utat. A férfi terhe a sors nehézségét szimbolizálja, amelyet az embernek attól függetlenül viselnie kell, hogy akarja-e vagy sem. Csak a bogáncs él meg ilyen szilás magasságban – mivel csak kevés vízre van szüksége és elpusztíthatatlan.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Egy kő súlya nyomja lelkedet, lelkiismeretedet. Még nem fogadtad el, hogy hosszadalmas, fáradságos úton el kell azt távolítanod onnan. A felelősség egyedül téged terhel.
Már nincsen apád, aki átvállalja tőled.
Egyedül neked kell vállalnod tetteidet, és ez nehézzé teszi életedet.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Problémáid hegye magas, a megoldások útja meredek. Erőbevetést és fáradozást követel meg tőled. Ne várj kívülről jövő segítséget. Egyedül te tudod, és egyedül neked kell ezt a munkát elvégezni. Készülj fel egy nagyon hosszadalmas folyamatra, amelyen ellenállással kell számolnod.
Van erőd arra, hogy a felelősséget magadra vállald.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
A hegy tetejére érkezve visszanyerted az áttekintést és szellemed világosságát. A törvényt és a lelkiismeretet életed mércéjévé tetted.
Ahogyan Kant fejezi ki: „a fölötted látható csillagos ég és a benned élő lelkiismeret” vezeti majd cselekedeteidet.

A ZUHANÁS

A Nap a Vízöntőben, A z Uránusz az Oroszlánban illetve a Nap és az Uránusz fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A ZUHANÁS (Jelölés: Oroszlán/Vízöntő, Nap/Uránusz)
Összegzés: árulás a királyi udvarban, összeomlás, fordulat, az egó zuhanása, hatalomvesztés, hűtlenség

A kártya értelmezése
A szerepszemélyiségek együtteséből ezen a kártyán két különösen erős fél találkozik össze, akik funkciójukban méregként, de ugyanakkor gyógyszerként is hatnak egymásra. Az első szerepszemélyiség őfelsége az EGÓ, a trónon ülő király, a második pedig az UDVARI BOLOND, aki a királyt utánozva nevetségessé teszi őt, és ezáltal a trónról letaszítja. Asztrológiai értelemben itt a két legnagyobb ellenfél talál egymásra: az egyik az itt és most, a földön uralkodó király, a másik pedig az objektivitás, az Ég megbízottja. Őt majdnem hogy angyalnak kell neveznünk, akinek az a hivatása, hogy ne engedje a fákat az égig nőni, hanem még ezt megelőzően radikálisan vegye el az EGÓ-tól a hatalmat, és taszítsa le a trónról. És íme, az EGÓ lezuhan trónjáról! Amit ez a mondat viszonylag ártalmatlan dolognak mutat, az az élet legfájdalmasabb folyamatainak egyike. Mivel minden ember saját EGÓ-ját egyedüli bálványként imádja, a bálványképpel együtt az ember legfontosabb földi hite is lezuhan a porba: saját magasztosságának vallása. Ez a zuhanás, amit az UDVARI BOLOND idéz elő, azért különösen fájdalmas, mert nem hosszú folyamat eredményeként jelentkezi, hanem a háttérben készül fel, növekszi, és azután – mint egy gátszakadás – mindent elborítva elárasztja az EGÓ-t. A nemesi rend összeomlása a monarchiával együtt a franciaországi forradalomban nagy mértetekben parádés példája annak, ami kicsiben minden lélekben előbb vagy utóbb bekövetkezik. Hirtelen kiderül, hogy a férjem már évek óta megcsal a legjobb barátnőmmel, egyik napról a másikra egy ellenem indított intrika kerül napvilágra munkahelyemen, és hatalmamtól megfosztva állok ott tehetetlenül. A szarvak, amelyeket kapok, tulajdonképpen a bolondsapka csücskei, amelyre most koronámat le kell cserélnem. És természetesen az eset annál fájdalmasabb, minél magasabbra és nagyobbra fújtam fel ezt megelőzően az EGÓ-mat. Másképpen fogalmazva: csak azoknak nem kell semmitől sem félniük, akiknek az EGÓ-ja egyébként is parányi, akik sohasem foglalhattak helyet a trónon.
És természetesen: a zuhanás szándékos, és mély értelmet hordoz magában. Éppen azt az értelmet, amelyet az árulás és az árulók képviselnek. Ezek a személyek átmenetileg katapultáltatni akarnak téged az EGÓ-dból, és ezáltal egyfajta határtalan szabadságba akarnak bevezetni. Az EGÓ szabadságába! Hogy szabad legyél, mint egy madár vagy egy bolond, aki számára nem léteznek egó-konvenciók és szükségletek. Ez tulajdonképpen nem más, mint ZUHANÁS a szabadságba, amitől az emberek mégis annyira félnek. De a legtöbb ember tapasztalatai közé tartozik az is, amiről majdnem teljesen egybehangzóan számolnak be: bár nagyon fájdalmas volt az, ami történt, mégis – a mából visszatekintve – ez volt a legjobb, ami történhetett. Életemet sokkal jobban kiteljesítette.

A kártya értelmezése
Az UDVARI BOLOND levetette a királyt a trónról, és most ő foglalt ott helyet. Természetesen nem a király szokásos ülőhelyén, mert ezáltal csak egy új EGÓ jönne létre. Nem, ő vigyorogva egyensúlyozik a karfán, mert tudja, hogy arról a helyről szokták letaszítani a királyokat, és mint ilyen, egy idő után veszélyessé válhat. Sohasem jutna egy bolondnak az eszébe, hogy a trónra üljön, ezt a királynak engedi át. Tükröt tart a letaszított király meghökkent arca elé, mintha azt akarná mondani: „Nézd csak, milyen bolond vagy!” A kép jobb oldalán egy még nagyon kicsi madár emelkedik a levegőbe. Abban a reményben teszi ezt, hogy a király egyszer a szabadság nagy tarka madarává változik.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Lezuhantál, és ezt sem megérteni, sem kiheverni nem tudod. Nem is sejted, hogy az árulás magasabb megbízatásból történik, másokat teszel azért felelőssé, hogy megcsaltak és elárultak téged. Természetesen az objektivitás szívesen használ fel más személyeket, akiknek az a feladatuk, hogy megbízatását teljesítsék. A zuhanás jogosan és a magasabb szükségszerűségek figyelembevételével történik. Ezt akkor is, ha az EGÓ-nak fájdalmat okoz, tudomásul kell venni.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Utadon egyszer, ahol erre éppen szükség lesz, fáradságosan felépített királyi birodalmadat el kell hagynod. A megbízatás így hangzik: keresd meg a benned élő UDVARI BOLONDOT. Ez pedig csak akkor megy, ha egyszer önként veszed a bátorságot ahhoz, hogy felszabadítsd magad.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Végül felismered, hogy te is egy UDVARI BOLOND vagy, és ezt a szerepet teljesen fel tudod vállalni. A királlyal való azonosságtudatod kisebb, az UDVARI BOLONDdal átélt pedig nagyobb lett.

A VISSZAVONULÁS

A Nap a Halakban, A Neptunusz  az Oroszlánban illetve a Nap és a Neptunusz fényszögkapcsolatai hozzák létre ezt a szerepszemélyiséget.

A VISSZAVONULÁS (Jelölés: Oroszlán/Halak, Nap/Neptunusz)
Összegzés: az egó elvesztése, szemlélődés, jelentéktelenség, a világ hatásának megszüntetése, egzisztenciális válság, megsemmisülés érzése

A kártya értelmezése
Első pillantásunk erre a kártyára feltétlenül félreértéshez vezet: éppen az úgynevezett „spirituális embereket” töltheti el nagy öröm, ha ezt a kártyát húzzák ki, hiszen úgy érezhetjük, egy szakaszon előreléptünk a buddhaság felé. De ez a kártya nem ezt jelenti. Témája egyszerűen így hangzik: csukd be kívülre tekintő szemeidet, és tekints befelé. Vagy: ebben a pillanatban nincsen semmi a külvilágban, ami hasznodra válna, tehát fordulj befelé.
A két szerepszemélyiségnél, akik itt összetalálkoznak, és egységet képeznek, alig képzelhetnénk el különbözőbbeket. Az EGÓ (a Nap), amely a külvilágban akar uralkodni, a „semmi” és ezáltal a „megsemmisülés” érzése előtt találja magát. Szó szerint nincsen már egyetlen hely sem, ahol király lehetne, és ez könnyen egzisztenciális válságnak tűnhet, amely a legmélyebbről sebzi meg. Ezzel a válsággal könnyebben megbirkózna, ha legalább látna valakit, aki meg akarja semmisíteni, ha felfedezne egy azonosítható ellenséget, és ha harcolhatna az ellen, aki a semmibe akarja taszítani. De még ez sem adatott meg neki! Senki sincsen, akit ebben a nyomorúságos helyzetben vádolhatna. A semmi „alattomosan” úgy jelenik meg, mint egy áthatolhatatlan ködfelhő. Tulajdonképpen a bensőnkből jön, és – onnan kiindulva – kiterjed az egész világra. Minden, a külvilágba vetett pillantás egyre inkább színtelen, szürke, kietlen. Hiába keresünk egy türköt, amely még létezőnek mutatna. A Napunk eltűnt a ködben. Már senki sem tud elérni bennünket, és mi sem tudunk senkihez sem elhatolni. Lassan feloldódunk az egész létezést átölelő magány érzésében, miközben pedig emberek között vagyunk, akik nem látnak bennünket, és mi is egyre inkább keresztülnézünk rajtuk. Idegenné válunk a világban, a Senki Földjén vagyunk, köztes állapotban, vagyis még nem vagyunk a túlvilágon, de már nem vagyunk e világon sem.
Minden idők misztikusai az én megszüntetésének erről az állapotáról beszéltek:
„Aki elhagyta saját magát, és semmit sem hagyott meg önmaga számára, annak mindene megvan, mert ha semmink sincsen, akkor mindenünk van” (Eckhart Mester)
„Aki szeretne mindenben részesülni, annak saját magát és mindent maga körül teljesen meg kell semmisítenie.” (Heinrich Seuse)
„Az embernek mindent el kell hagynia, és még ezt az elhagyást is fel kell adnia, és semmit sem szabad a maga számára megtartania, és a merő semmibe kell belemerülnie.” (Johannes Tauler)
Ezt az éntől való megszabadulást (vagy az én megszüntetését), amelyre a misztikus buzdít, most egy egészen hétköznapi ember kapja feladatául a kártya által, és éppenséggel félelemmel töltheti el feladata. A tanács, amelyet a kártya mindemellett közölni akar velünk, a következő: csukd be a szemed, és legyen ahhoz bátorságod, hogy a Senki Földjén tartózkodj. Egész létedről mély tapasztalathoz és mély tudáshoz juthatsz ezáltal. Próbáld meg, hogy ne akarj fontossá válni, vagy a külvilágban valamit elérni, mert a külvilágban jelenleg semmi dolgod nincsen. Szemlélődve fordulj a belső világ felé, hogy megsejthesd határtalan belső gazdagságodat.

A kártya értelmezése
A kép egy Buddhát ábrázol, vagyis egy olyan alakot, aki nagyon hasonló egy királyhoz (az EGÓ-hoz). Egy kicsi trónon ül, és feje körül fényből szőtt koronát láthatunk. Csak a világ hiányzik körülötte! Üresség veszi körül. Semmi sincsen, amin uralkodhatna, amit cselekedhetne, amit megváltoztathatna. A csukott szemek befelé tekintenek egy olyan világba, amely végtelenül nagyobb, mint az EGÓ világa.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

a) (egyedüli vagy első kártyaként): A probléma
Ebben a pillanatban el kell tűnnöd a színpadról, mert már nincsen tennivalód. Világod elnéptelenedik, színtelenné és szürkévé válik, és senki sincsen, akit ezért felelőssé tehetnél. Még saját magadat sem. Ne keresd ennek az okait – egyszerűen ez most így van! Ebben a pillanatban semmilyen szerepet sem játszol (a szó megkettőzött értelmében).
Próbáld meg ezt elfogadni.

b) (következő kártyaként): Út a problémán keresztül
Ne fáradozz hiába, ebben a pillanatban a Senki Földjén vagy. Nem csónakod kormányosa vagy most, hogy irányítani tudnád azt, hanem egy tutajon ülsz, és a part messze van. Tehát ülj nyugodtan, és egyszerűen hagyd magad sodortatni. Itt azt kell megtanulnod, hogy léteznek olyan hatalmak, amelyek sorsodat irányítják. Ne avatkozz be, ez csak összezavarna.
Tanuld meg, hogyan kell a dolgokat elengedni magadtól. Cselekedj a „nem-cselekvés” által.

c) (utolsó kártyaként): Eredmény
Eredményképpen megtanulod, hogy a megoldást mindig csak a bensődben lehet megtalálni, nem a külvilágban, cselekvés által. Most azt is megérted, mit jelent, hogy a szemedet becsukod a külvilág számára, és befelé figyelve nyitod fel. Nagy lépést teszel előre fejlődésedben, amely egódat eltörpíti, létedet azonban kiszélesíti.

Forrás: Peter Orban – Thea Weller – Ingrid Zinnel: Symbolon